Szíj Melinda (hovirag): Gyenge hajtáson férccérna
Dátum: December 09, csütörtök, 23:54:02
Téma: 98. szám
Kicsiny szobád békességén
Harsány fénnyel ütött rajt`
Derengő hajnal soha be nem
gyógyuló szeme,
a jóp(r)ofán-játékmester
óramutató.
Pihékkel rebbent képzelet
nyomán
Szemedből dörzsölt éjsziporkák
ágyadra pottyanva eszméletre tértek
S kuporgatva megmaradt félálmaid
takaród magukra húzták
Kispapucsod
mialatt lábra kapott
Lappangó rongybabám,
a mindkét szemére vak késztetés
leszólított.
S én kötélnek álltam sarokba
Kapva sürgető szaván.
Útnak eredtél.
Rongybabámat görcsösen fogva
lehúztam rólad takaród.
S kuporgatva megmaradt félálmaid
mint levegőbe beszélt ocsúszavak
Ártatlan szemeden árpának
hűlve maradtak.
Árnyéknak mögém kerülve
elköszöntél
Most ősz cserepes szájából
dohánylevél lóg: feled-tél
...Belőle íztelen könnyeket sodrok.
Majd, majd este - talán...
Halkan beteszed az ajtót
...s helyükre billennek az álmok:
- a jóramutatók.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
fényesi írta:
"Vallomással kezdem. Én nem értek a verseléshez. A képzőművészethez sem. Zenélni nem tudok. Úgy vélem, ha valamit nem tudunk megmagyarázni, csak ÉREZZÜK, akkor az nekünk (is) van alkotva. Amennyiben bennem van a hegedű hangja, szeretem a hegedű hangját. Csak azt adhatunk, és azt fogadhatjuk be, ami bennünk van. Most is így érzek. Ez számomra egy jó alkotás! Üdv. fényesi Tóth János"
|
|