Fullextra.hu - Kerlac: Heti beszéd III.

A vezércikk mostani számában kísérletet teszünk arra, hogy a figyelmetekbe ajánlott írások közül néhányat külön is megemlítsünk pár mondatban.
Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, akár rendszeresíthetjük is.

Az elmúlt héten zajlott a nagy érdeklődéssel várt esemény: az idei első Fullextra Találkozó.
Az irodalom szerepe ismét óriási volt, igaz, ezúttal a humor és a vidámság került előtérbe.

Az elmúlt bő egy hét terméséből most Janus: Poros földes út című versére térek ki. A mű itt olvasható.

Különös, tájképszerű verset hozott nekünk Janus.
Magányos vándor, a költő lépked a porban.
Felkavarja, majd tovahalad.
Egy pillanatig társak, de az út továbbvezet.
Szép a megszemélyesítés:
"kiűzi ringva hajló fűszékéből"
A kiszáradt pocsolya sem menekülhet, de megzavarja a költőt:
"gondolataim rázza ropogása"
A múltba révedőt a "ma ágának roeccsenése" riasztja fel.

A hirtelen jött zápor és az alkony fedi el a "gyászoló kedvet."

A Főporta mostani, 5. számából két írást emeltem ki.
Az első egy kitűnő tollú, bár kevésbé ismert szerző prózája.

Tokkalvono: A női táskák kegyetlenségéről

Derűsen realista írás egy olyan témában, amiben mindenki szakértőnek számít.
Kinek nincs valamilyen meghatározó élménye a női táskák rejtelmeiről?
Kazal Lászlónak volt egy klasszikusnak számító nótája, ami bizonyítja, hogy a jelenség nem kórtünet.

Tokkalvono igen empatikusan közelíti meg ezt a kényes kérdést, mégpedig a férfi szempontjából.
"... mert vannak ezek a fránya mobiltelefonok, meg a kádban trónoló feleség és a piszok rendes, jóravaló magam, aki ugrik a mobil csörrenésre, mert hátha fontos, hátha belevág az életbe, hátha egy milliós szerződés, akármi."

A telefon a NŐI táskában rejtőzik, és hősünk megpróbálkozik az emberfeletti feladattal: megtalálni, mielőtt a csörgés abbamarad.
Az egyre fokozódó pánik közepette rövid filozófia eszmefuttatást olvashatunk az emberiség egy sorskérdéséről; mely életkorban, és miért válnak a női táskák a minoszi labirintusnál nehezebben kiismerhetőbbé?
A szerző - nyilván terjedelmi okokból - mellőzi a téma gordiuszi csomójának (női körömreszelővel való) megoldását, viszont szórakoztatásban igen jeleset alkotott.

A második népszerű barátunk, Szkallas verse.

Szkallas: A veranda

Békés kép, amellyel a költő kezdi versét.
A szabolcsi táj, a talán még érintetlen, magyar vidék jellgzetes hangjai elevendenek meg.
"lábunk alól lesett szánkba kivénhedt komondorod".
Csodálatos hasonlat érzékelteti a pillanat nagyszerűségét:
"Mint borostyán méze, lágyan ömlött ránk,
Kövítve magába minket - és a pillanatot!"

Az idillnek azonban másnap vége szakad.
A költő hazaindul, messze Kanadába. Ám amit magával visz a régen kivándorolt magyar, az egy új érzés.
A honvágy.