Fullextra.hu - Teru: Ketten a buszon

Szilveszter este volt mikor megláttalak,
A füstös kocsmában hegedűk sírtak,
Félrészeg emberek, elmosódott szavak,
S konyhából áradó émelygő zsírszag.

Hajnalban katona szállott fel a buszra,
Szeméből fáradtan lógott az álom,
Ez szabad? Kérdezted tőlem úgy egy szuszra,
Nevetve mondtam, nem, lovagom várom.

Hány ember utazik, így, Új Év hajnalán?
A félvilág mulat, alszik a másik,
S gondoltam, ha fejem válladra hajtanám,
Aludnék én is a végállomásig...

Hány óra? Kérdezted pár pillanat után,
S kabátod ujjába rejtetted órád,
Alattunk jégtáblák játszottak a Dunán,
S te azt láttad, szemem rózsákat szór rád...

Egyetlen utas sem törte meg varázsunk,
Egy Új Év hajnalán, ketten a buszon,
Látlak-e? Kérdezted amikor leszálltunk,
S három évtizedet jártunk egy úton...

Azóta még kettőt kocogtam egyedül,
Hol van az állomás? Rég megállt órám,
Rengeteg pillanat, óra, nap elegyül,
S ma már csak tövis van azon a rózsán...

Hófehér keresztet ölel a napsugár,
Fák között ezernyi kismadár játszik,
Tél, tavasz, mit számit, kedvesem, az ma már,
Ha szemed csillaga többé nem látszik...