| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A kirakatot Arany-Tóth Katalin (aranytk) állította össze és ajánlja figyelmetekb |
|
aranytk
Színek, melyek átfestik álmainkat és a valóságot. Vágyaink, melyek elringatnak. Hitünk, mely erőt és lendületet ad. Mind mi vagyunk. Költészet a jelenben, jelen-lét a költészetben. S mindez nem más, mint maga az út, mi számunkra megadatott.
|
|
|
Vers: hzsike: Ahol a szó lakik |
|
|
|
Vers: fényesi: Megfestem álmom |
|
fényesi
Kékből,
ahogy halott madarak
szeméből tekint vissza a lebegés
oldatlan vágya, mint asszonyi ölelésből
a kiszakadó búcsúzó fájdalom.
Vörösből,
megalvadt vér vöröséből, anyám
szűnni nem akaró zokogásából, ahogy
mossa apám halott fényképét minden
éjjel, és minden mocskos, hideg nappal.
Zöldből,
megrágott fűcsomók nyálkás ízéből,
pokolbeli csonttá hajtott sátán lovak
dobbanásából, sikoltó árvák nyirkos
félelméből, a nincs élet életéből.
Sárgából,
szívek zavarából, lelkek eltévelyedéséből,
szavak dadogásából, ifjúkori látomások
igazzá válásából, hogy mégis úgy van Isten
nélkül is, ahogy Istennel, de hinni jó!
Lilából,
kutyák vonagló lábának porából, az első
tagadásból, az utolsó felmentésből,
a helyről, ahonnan még látni a megdőlt
fa tetejét, amint alá merül a köd semmijébe.
Fehérből,
fekete hangokból, csillogó szemek ki tudja
milyen akarásából, belőlem hiányzó sokból,
az utca sarkáról, a fal tövéből, mindenféle
festetlen álmom percéből.
(Tóth János )
|
|
|
Vers: danek: Hogy szeretnék... |
|
|
|
Vers: pirospipacs: Megfesteném... |
|
|
|
