Vádolom 
a modern időket
hogy ellenségünk lett
minden, ami szép
a rút, a torz, az ocsmány
a győztes
és nem kell az ég sem
ha véletlen kék.

Vádolom
az ízlésdiktálókat
kik mondják: máglyára
Petőfi, Arany!
Kik nem látják, a tavon fodrot 
vet a víz
csak azt, hogy a parton
sok a varangy.

Vádolom
az újfajta embert
ki hirdeti: versben
a rím ellenség
csak ír sort-sor alá vakon
araszolva
Ady és Radnóti?
Ódon semmiség!

Nekem nem kell 
ez az új módi, vallom:
csak úgy szól hozzánk 
vers, ha szép
a ritmus, a dallam hiánya 
nagyon fáj!
Attila, jöjj vissza,
és mondj új mesét! 
 

(Mezei Katalin)