Nem értem

Fél liter pálinka egy óra alatt,
a lányom zokog a kisszobában, még
nincs egy hónapja, hogy öcsém meghalt, és
most te is, félt, hogy engem is elveszít,
pedig elveszített kilenc évre, és
biztos sokszor kívánta, hogy inkább én  
se legyek, kilenc évnyi folyamatos 
alkoholmámor tömény borzalma, a
reggeli rosszullétek, a hajnali
halálvágy,  a kéz megállíthatatlan 
remegése, napok, amik kiestek
életemből visszahozhatatlanul, 
a filmszakadás felidézhetetlen 
órái, töredékes emlék-szilánk
szörnyűséges átivott éjszakákról,
lehetetlen helyekre eldugdosott 
üvegek, szétesett arc a tükörben, 
kék foltok, ismeretlen eredetű
vérző mély seb a könyökömön, azért
a delírium valamilyen csoda 
folytán elkerült. Szigetvár iszonyú
messze volt még azon a délutánon
amikor helyetted a mentős vette 
föl a telefonod és szenvtelenül
közölte: az ön édesapja meghalt.

Amit most sem értek: tényleg muszáj volt
ezt előre megmondanod nekem?

(Mezei Katalin)