Az a régi lány ott fenn a bástyán fiatal, s tán szép volt, a haja sötét, megcsókolt, és eltűnt, nem tudtad, hogy gyáva, elfutott, nem jött már többé feléd.
Az a régi lány már nem én vagyok irgalmatlan évek játszottak velem rámborulsz, kezedben most reszket a vágy, de azért tudjuk ez nem szerelem.
Az idő folyóját meg nem fordíthatom hiába ringatlak te már sose vársz rám tudom, nincsen alku: most is őt akarod. Azt a régi lányt ott fenn a bástyán.
