Eltűnök a térben
Farkasszemet nézek önmagammal a megtisztulást várva,
Reményt üvölt belém az ösztönös forradalom vágya.
Láttam halálom. Láttam létem nyarát fényben,
Tündökölt, mint gyémánt, örök tűz képében.
Görcsös múltam karma jövőm szívét marja,
Megtestesült benne a bűnhődés hatalma.
Mint kifacsart rongy, lelkem könnyű préda,
Babérokra törve, támad a kárhozat hatalma.
Önmagammal vívom most csatáim, eltűnök a térben,
Levitézlett céltudatom rabláncait tépem.
Mikor újra boldog idők nyugodt valósága vesz körül,
Visszatérek, nem játszom a gyávát, ki mindig menekül.
|
|