Itt vagyok…

… újra… még mindig… már megint…

… itt vagyok.

Köszönöm a biztatást,

De nem fáj a múlt, s nem kötelez a jövő!

Már nem hibás a világ,

(nem is volt), egyszerűen már értem örömöm.

Tudom, honnan kapom erőm,

Értem, miért tör rám a vágy,

S ha kell, megállítom az időt,

Ha akarom, csordogál tovább.

Bár varázsolni nem tudok,

De életre keltek a gondolatok,

Mik préselték létem át a rostán,

Hogy felébredjen bennem az igaz igazság.

Én vagyok…

… újra… még mindig… már megint…

… Én vagyok.

Tudom ki vagyok,

S tudok vért fakasztani a kőből, ha akarok.