Változás! –Mondta az Úr és az Angyalok,

Majd belőlem is kitörtek a gondolatok,

Mint örök magányra ítélt vulkánból a vágy.

Letépni az álarcot, s a rabruhát!

Kifesteni a falat, elégetni a régi bútorokat,

Megszentelni a helyet, ami nyugalmat ad.

Feljebb jutni a létrán, -hisz a magasban a szabadság,

Kitörni a fokait, hogy a múlt ne húzzon alább.

A magasba vágyom, önmagam fölé,

A középútról letérve, akár a csillagok közé.

Oda, hol suttogva tombol a világ,

Ahol értem az Angyalok szavát.