Hatalmas hulláma hanyattlökött a kéjnek
sós izzadság-tajtékja  arcomba csapott
és csak sodródtam, rángtam tehetetlen
mikor a hullámverés magával ragadott

beszívott örvénye a vad gyönyörnek
bűvöletes kábulatban megforgatott
és a mélységből a Tejútig felérve
kezembe foghattam egy hulló csillagot

egy pillanatig azt hittem, én vagyok az Isten
öntőformádba míg forró magom belecsurgott
de a hatalom és  teremtés múló mámora  elillant
már csak a bánat sírt s a magány vicsorgott