szűköl a lélek amint szűkül a lék kékellő mélységbe börtönöz a jég csillogó jégpáncél dermedt szívemen mint alvó ponty a mélyben magam elvermelem de szűköl a lélek hiszen érzi még van,ahol meleg vár és volna menedék... csak ne volna szívemben e fagyott büszkeség... dermedő soraim végcélja az ég de nem jut el odáig a lélekbuborék zárul a csapda és szűkül a lék szűköl a lélek már nincs menedék
