szép napunk volt, igazi indián nyár
de itt a tóparton  már hűvös az este
meg is borzong néha a kedves teste
a pléd alatt mit ráborított óvó kezem
hogy meg ne fázzon e hűs alkonyon
míg itt ülök véle és emlékezem...
arra az első randevúra és az azt követőkre
a gyönyörű napokra és a felejthetőkre

álmos kis tábortüzünk csendesen lángol
inkább csak füstölög, meleget keveset ad
de felszisszen  haragosan, ha egy ággal
megpiszkálom a lankadt parazsat

csendesek vagyunk mi is,
elmúlt ideje köztünk a zajos, sok beszédnek,
egymásra nézünk néha, mindent értünk
utunknak végére mindketten elértünk