Megtérés
Abban az ősi olajligetben megpihenni volna jó
egy végtelenbe nyúló, nem múló pillanatra;
hallgatni amint lassúdadon gördül a szó
zsong a zsolozsma és mormol a mantra;
felidézni mind a tanításokat,
az elfeledett Mestert és a tanítványokat...
leülni melléjük a földre vagy egy padra,
arra a végtelenbe nyúló, nem múló pillanatra
és míg a múltból alakjuk lassan visszatér,
érezni, a történelem kavargó ködéből
mint tisztul az Idő és előtted ott a Tér;
az utak, igazságok és az életek szálai
kiadják a teljes szövetet s a végítéletet
és mosolygóssá varázsolják a komorló halált
az embernek, ki hitére végül rátalált
|
|