Szélkirály vágtat fekete lovon...
Ki ne pillants, lányom, ablakodon!
Szénfekete szeme bizton megigéz...

Patkók zaja hallik a völgyi úton
Szélkirály rád vágyik, jaj, én már tudom...
Hová is rejtselek előle, húgom?

Zúdul a hegyről nyakunkba a baj,
gyönge akaratunk olyan, mint a vaj...
meg nem áll előtted, szilaj Szélkirály!

Elragadta őt az Úr kénye-kedve,
pille prédáját nyergébe emelte
és már messze jár az átkozott király!

Csöndlik bánatom egy fekete veremben, 
bár a vér aludna meg már a szívemben
és nem hallanám, hogy kacag a sirály!