Tejfehér tömött mellén
megfeszült a blúz
odanyomult mellém
és az ócska busz
felhördülve, asztmásan zihálva
indult velünk a zűrös éjszakába

Nem tudom, hogy ő sziszegett,
vagy tán csak az ajtó?
És ki volt ott a ló
és melyikünk a hajtó?
Minden zökkenőnél
sikkantva rámborult
aztán egy fordulónál
a sarokba szorult...

Teltek a kéjes percek
míg nem maradt hátra
végül  semmi más
csak a hangszóróból
reccsenő kiáltás:
Végállomás!

(Jobb lett volna talán
hamarabb kiszállni
mint most így évekig
bíróságra járni...)