Szalonnaszeletek, most segítsetek!
Füstölt ízetekkel adjatok ihletet,
hogy felidézhessem magamban
azt a kis romát,
azt a pokoltűzön pörkölődött
ördögi aromát,
hatvannégy foggal villanó
csábos mosolyát,
csípeje tébolyító táncát,
örvénylő szoknyája ezer ráncát,
a fűben suhanó barnabőrű lábát,
mely mint mély árok fölött
az átszökellő őz...
A múltba révedő tekintet
e képen elidőz...
és csípi is már a régi tűz füstje
káprázó szemem,
míg magányos asztalomnál
ülök és eszem,
hagymát vágok, bort iszom
és emlékezem.