(hajnal)
A ködből apró vízcseppek hullanak,
sűrűn bombázva sápadt arcomat.
Köröttem, kívül minden olyan szürke,
nyirkos, hideg, halott ma itt...
De belül a szívem pirosan dobban
és küldi a vér forró hullámait.

(szélcsend)
A Jég Angyala
csendben lépdelt a havon
nem csikordult-reccsent semmi,
megült a halálos nyugalom;
dermedten várt a tél...
Visszatartva jeges leheletét is
feszülő gyeplőn, fogcsikorgatva,
de mégis némán toporgott a téli szél.

(téli tópart)
levéltelenül csüngő fűzfaágak
megannyi induló vesszőcsapás
mielőtt elérné bőröd, mi válik belőle?
égő fájdalom? érzéksímogatás?
és alattuk a lágy, nő-ívű kőpad,
mely érzőn befogadja testedet
és felettük a felhős Ég,
mely elsirat majd,
ha húga, a Tó illőn eltemet

(estéllik)
cseppözönt porlaszt
jégtábla torlaszt
emelt a szél a tó köré
hideg párafüggönyt
elém felakasztott
hogy ne is lássak el
dél felé...
fröccsenő tajtékból
kifagyó jéggyöngyök
reccsennek talpam alatt
kabátom alatt kezd
motozni a csendben
jeges kezével
a téli alkonyat