Szilvakék bánat
Sötétkéken, majdnem feketén
aszalt szilvaszemek a fatál fenekén
az élet megy tovább, bármilyen banális
maradt még szilva is és lám ez a fatál is...
az alján ott peregnek
túlélő tagjai a hajdani seregnek
néha kell a veszteség, a fogyatkozás
az ember életében;
hogy beérjen valami lassú változás
(trópusi fából lehet, talán éppen ében?)
furcsa, hogy csak úgy meghalt délután
mialatt közönyösen beért a banán
- héján barna foltok jelzik,
a keményítő cukorrá változott -
(de mi ez a keserű íz, tán a kávé?)
anyám az életből köhögve távozott
csak én maradtam itt,
egy fatál szilvákkal, egy száradó agávé...
kékre dermedve, aszalódó szívvel
iszom feketém
és nézem a perdülő szemeket
a fatál fenekén
sötétkéken, majdnem feketén
|
|