Morfium nővér
megsebzett mákgubón lecsurranó tejnedv elönt alattomban a bódult nyugalom érzem hogy nem kell most végre semmit tennem halál virágzik az ablakomon
mindenféle szerek keringenek bennem már nem menekülnék nincs is hova mennem elönt végre csendben a bódult nyugalom halál virágzik az ablakomon
édeskés füst fátyla most betakar végre nem kiáltok átkozódva a közönyös égre cseréld ki a kendőt homlokomon halált virágzik most a nyugalom
|
|