Már régóta nem rágom körmeimet,
de ha idegességem olykor belém hasít,
előveszem Sollingen készletem
és csonkig vágom körmeim megint...
Fogaim meghosszabbítása ez a két kisolló
míg dolgoznak, vállamon ül az ősi Holló:
- Nem rágja már, soha már...!
gombszeme csillog, szárnya rámlegyint.

Már régóta nem gyújtok én rá sohasem,
mégis, mikor úgy érzem, a Gonosz közeleg,
kezem a cigisdoboz felé csak elindul,
a másikkal öngyújtóm tétován keresem...
Már régóta csak ritkán italozok én
utálok lavírozni a józanság peremén;
mégis, mikor már ez elmém síkideg,
a pultnál kikérem a féldecimet...

Nem öltem én már állatot sem, régen
leves-tyúkom torkát más vágja el, ha kérem;
a Holló is tanúsítja, hisz mikor vállamra szállt
bár tudta, hogy megtalálta az Ötödik Halált
de a gyilkos lélek késként a test tokjában pihen
hagyd te is csendesen nyugodni, kisszívem!