Rozsdás már a lánc
makacskodik a lakat
vedlett palánkon böngészek
kopott krétanyomokat:
"Nem kell az újság
huszadikától, Palikám!"
Nem fog sporthírt,
apróhirdetést sillabizálni
többé az apám.

Kiürült a kerti kunyhó
gazdája már messze jár.
Nyomán óvatosan lépdel
egy kósza fénysugár;
pókháló őrzi kitinvázát
hajdani dús lakomáknak
s a roskatag házat
együtt emészti
a szú, a rozsda és a bánat.

A zsanér zsémbesen csikordul
vészjelként az ideszokott három őznek
az elvadult sövény felett átszökellnek...
Szakadt zsákokból a földre csordul
a kertészetből meghozatott tőzeg
és a hullott körték fölött
gyümölcslegyek kergetőznek.