lusta, kövér csöppek csobbannak a vízbe buborékot fúj a tócsa unalmát elűzve
aztán valami átfutó röpke izgalom hajszálrepedés a frissen meszelt falon
élesfogú szél csap le a vízre mely lúdbőrözte már baljós előérzetét, mint a szűz mikor végre eljő a régóta várt és rettegett perc a főszólam meg a terc csak úgy párhuzamban
és beszakad a hártya és tovább gyűrűzik minden a közönyös időben vad iramban felül az opálos ég alul iszapízű unott halak és elmúlt a csodás pillanat
