Költősors
Magvas írásomért cserébe
csak zörgőhéjú lyukas diót,
üres ígéretet hullajt elém
a kiadói mókus...
Miért, hogy mégis hálatelt szívvel
szorongatom izzadt tenyeremben
unott kézfogása hűlt nyomát?
De érzem már arcizmaimban
a készülődő vicsorítást
s látom az utókor döbbenetét.
(Csak a halott költő jó költő e honban,
mely a pénzvilág disznai elé
tékozlón szórja tehetségünk
igazgyöngyeit, mint érett dinnyét,
mely diszkontáron se kell már,
bár hibátlan, ízes, oly kerek...
S mit fafejű Aczél-apparatcsikok
se mertek felvállalni,
most elvégzik a hóhérmunkát
cinikus, ifjú kultúrbrókerek.)
|
|