elnézem ifjúkori barátaimat amint szemükben sorra kihúny már a fény
mint homokfúvott matt üveggolyó az egyenetlen kőpadlón bukdácsolva
úgy gördül tétova tekintetük mely már nem kémlel bátran a messzeségbe
csak a földre lekényszerítve gurul lökődik ide-oda miközben testük már
a megszokott kényszeres ütemben ringatja magát előre-hátra előre-hátra ...
vagy csak fekszenek vizelettől bűzlő ágyukon magzati pózban
izzadt tenyérrel elfedve arcuk Isten számonkérő szeme elől
mert bűnösnek érzik magukat azok helyett akik ezt tették velük...

hangulatjavító szerekkel telitömött vagy zombi szintig leszedált
szerencsétleneket látok a lét határán imbolyogva már megértést se várva soha senkitől;
csak egy csikkre vágynak mit felszedhetnének a villamossín mellől
remegő kézzel rágyújtva reménykedve hogy a beszívott füst könnyed szédülete
majd elegyengeti az utolsó kilégzéssel távozó lélek útját az égbe...

testüket fillérekért áruló szajhák részeg rikácsolását sodorja itt a szél
mikor ezredszer döbbennek rá hogy összestrichelt pénzük nem futja
az együttérző szeretetre csak pancsolt szintetikus szeszekre
melyekhez már nem jár talpas pohár sem
csak a tetovált borostás csapos gúnyos megvetése...

könyörtelen véres fogaskerék-társadalmat látok víziómban
precíz húsdarálóként tépi cafatokra polgárait
mikor már agyondolgoztatva a stressztől és félelemtől fuldokolva
feladják a kapaszkodást a végső látszatokba és csillogó illúziókba
mert kiderül hogy nem hull a manna csak fizetendő csekkek
és pisis pelenkák szálingóznak az ónos égből...

már csak a grafomán félőrültek szemében lobog a lélek mániásan
amint hisztérikus sorokat rónak az ócska gép merevlemezére
mely nem különbözik a tengerpart homokjától semmiben sem
hisz nyomot hagyni rajta meddő és felesleges
nem lehet reménykedni már utókorban öröklétben
hisz nincs remény abban ami nincs
Isten kiszállt a buliból, talán tol magának még egy adagot
röhög egy jót saját skizofrén tükröződésével a Sátánnal
akiről kiderül hogy jobbik énje volt...

könnyek folynak a csatornába megcsillan rajtuk a kiégőben levő neon csorba fénye
és a világmindenség alig várja már hogy e szánalmas lét-kísérletnek
legyen végre vége