vad dühvel támad ránk az augusztusi nap
a sárgára aszott fűtenger szinte lángra kap
az aszályban tikkadó gyümölcsfa
nem nyújt árnyat, pillanatnyi enyhet
már csak az éjszakától várhatunk kegyelmet
s míg a nap a zeniten kéjesen időz
bokor alatt piheg a karcsúlábú őz

a poros kukoricaföldön
is tombol a hőség
a száradó csuhé
már zsémbesen zördül,
alatta aranyló fogakkal
mosolyog a téli bőség

a gazda mégis istent káromolja,
zsíros kalapját fejtetőre tolva,
agyában banki pénztárgép zakatol
munkája hasznát megint elrabolva

bitumen tócsa vicsorít a napra
aszfalt csurran, petrol szaga száll
csatornáink bűze a mélyből felböffen
magától is viszolyog a városi nyár

a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas
gyilkolja egymást az árnyékos padért
maszatos kiscsávó veri magát földhöz
anyjával hisztizik újabb fagyiért

villamosvezető taxissal üvöltöz
míg beléjük nem hajt egy kamionos
a mentős megfogadja: új életet kezd most
és a Dagály strandon lesz ő kabinos

hűvös irodákban a légkondi zümmög
talpas poharakban megcsörren a jég
decens titkárnőtök a telefonba suttog:
-Főnök, a népnek lassan elég...

Leszáll a tintakék éjszaka végre
a külvárosra, hol szállásom vagyon.
Ilyenkor már a tolvajok sem járnak.
Nyugalomban pihen a Rózsadombon is
a sok év alatt harácsolt vagyon.

Átizzadt vánkosát
feje alá gyűrve
rejtett vackán
elhevert a hőség.
Forgolódott kicsit még talán,
de aztán halkan horkolni kezdett;
sósízű csöpp csordult le homlokán.

Alszik a város, ülepszik a por.
Kannákban poshad a savanyú bor.
A remízből kiszorult villamost
nem őrzi senki, hát most mint a fost
a disznó a palánkra; graffitit kennek
gyorsan az oldalára.

Alszik a széken a kabát,
belső zsebében fizetési meghagyás,
lakásrezsi-csekkek, szórólapok...
ha belegondolok, megbolondulok.

A távolságot neked ígéri, mint üveggolyót
az utazási iroda reklámja... hófehér fövenyt,
pálmafát és egzotikus kéjt...
(a visszautat a te pénztárcád bánja),
hívd inkább enyhülésül
a lassan hűlő éjt;

az utolsó korty italt, slukkot
vagy bármi "szert",
melytől az álszent
társadalom óva int...
reménykedj abban,
holnap nem kezdődik
életed újra itt, már megint.