elnézem ifjúkori barátaimat amint szemükben  kihúnynak a fények
 homokfúvott matt üveggolyóként az egyenetlen kőpadlón bukdácsolva
 gördül tétova tekintetük mely már nem kémlel bátran a messzeségbe
csak a földre lekényszerítve gurul lökődik ide-oda miközben testük már
a megszokott kényszeres ütemben ringatja magát előre-hátra előre-hátra ...
vagy csak fekszenek vizelettől bűzlő ágyukon magzati pózban
izzadt tenyérrel elfedve arcuk a számonkérő szemek elől
mert bűnösnek érzik magukat azok helyett akik ezt tették velük...

hangulatjavító szerekkel telitömött  zombi szintig leszedált
szerencsétleneket látok a lét határán imbolyogva már megértést se várva soha senkitől;
csak egy csikkre vágynak mit felszedhetnek a villamossín mellől
remegő kézzel rágyújtva reménykedve hogy a beszívott füst könnyed szédülete
majd elegyengeti az utolsó kilégzéssel távozó lélek útját az égbe...

testüket fillérekért áruló szajhák részeg rikácsolását sodorja itt a szél
ezredszer döbbennek rá hogy összestrichelt pénzük nem futja
az együttérző szeretetre csak pancsolt szintetikus szeszekre
melyekhez már nem jár talpas pohár sem
csak a tetovált borostás csapos gúnyos megvetése...

könyörtelen véres fogaskerék-társadalmat látok víziómban
precíz húsdarálóként tépi cafatokra polgárait
mikor már agyondolgoztatva a stressztől és félelemtől fuldokolva
feladják a kapaszkodást a végső látszatokba és csillogó illúziókba
mert kiderül hogy nem hull a manna csak fizetendő csekkek
és pisis pelenkák szálingóznak az ónos égből...

már csak a grafomán félőrültek szemében lobog a lélek mániásan
amint hisztérikus sorokat rónak az ócska gép merevlemezére
mely nem különbözik a tengerpart homokjától semmiben sem
hisz nyomot hagyni rajta meddő és felesleges
nem lehet reménykedni már utókorban öröklétben
hisz nincs remény abban ami nincs
Isten kiszállt a buliból, talán tol magának még egy adagot
röhög egy jót saját skizofrén tükröződésével a Sátánnal
akiről kiderül hogy jobbik énje volt...

könnyek folynak a csatornába megcsillan rajtuk a kiégőben levő neon csorba fénye
és a világmindenség alig várja már hogy e szánalmas lét-kísérletnek
legyen végre vége