Babérhajtásokat vagdos most kishúgom
mi célja lehet véle, nem tudom...
Rászólnék, hogy hagyja békén a bokrot,
külhonból menekített örökzöldemet,
melytől széltől, téli fagytól is óvok,
s ha baj érné, tán szívem szakadna meg...
Ám megsem teszem, hiszen nem tudom,
kinek  készül az a koszorú?
Kinek is szól az az ábrándos ború,
mikor fürge ujja meglassul tétován
és tekintete átsiklik a halovány,
ködpárába burkolózó dombokon,
a hulló lombokon s az erdőn,
mely lassan rozsdába öltözött...

Hallom a kocsmában,
hogy a szomszéd fiú
a nagyvárosba költözött.