Büszke kakasom
átadta már erejét
húslevesemnek!

Gyöngyözik a forró,
aromás, drága lé,
zöldség is bőven
került belé;
sárgarépa, zeller,
petruska gyökér,
egymással versengnek;
melyikük, mennyit ér...
a zömök pasztinák,
s a dúslevelű lestyán,
s egy fásult karaláb,
a megfáradt aggastyán.

Csigacsinálómat csendesen,
emlékező csücsörítéssel
most előveszem...
Úgy rémlik, lánynak faragtam
hajdanán ; de elmúlt a nyár
és hol van már a lány?
Jegyajándékomat otthagyta ő
a konyhám asztalán.
Ám most a régi vesződségnek
végre jó hasznát veszem,
a tésztacsíkokat fürgén
csigákká tekerem!

Elkészült a leves,
kifőtt a tészta is,
még mindig eszemben jár
a régi lány, a kis hamis...
De emlékeimből dacosan
kiűzöm lassan én,
hisz oly régen volt mindez,
és elszállt a remény...
Csak nem fogok búslakodni
holmi régi lányér'?!

Mit keres mégis asztalomon
a két kanál s a dupla tányér?

(Angyali Andi emlékkönyvébe)