Gyertyalángba bámulék egy hosszú éjen át megidézni vágyottam a Tomboló Tűz Urát ; pokoli percben szikra gyúlt s Ő nékem megjelent lángba borult fenn az ég s a föld is idelent.
Vöröslőn parázslik zord szeme mikor rámtekint érzem már rángó idegemben a rám váró szörnyű kínt. Megtudtam végre, milyen az, ha a forró vágy elönt ; megismertem az igaz szerelmet, e háborgó tűzözönt.
Nem bántam már, hogy magához ránt, lángkarja átölel ; csak arra vágytam, Véle szálljak... füstként az égbe fel.
