...hisz úgysem érdekel senkit az egész.
A teljesség témája; a világ mindösszesen,
s benne a költő, mint parányi rész.
A tojás sárgája, fehérje, vagy a héja...
a kikelt csibék fölött lustán körözgető héja,
ez az egész tesze-tosza, céltalan létezés
és az alkotás önmagát sztároló mítosza...

Hisz csak vergődés van a szivárgó sorokban
és nem feltörekszik; de elmenekül a buborék
a tablettás borból készült savanyú fröccsből
míg felszínét elérve, a légben szertepattan,
mint ahogy régtől készülődő ereim is
fognak nemsokára dübörgő agyamban.