Szfinx
Felkél a déli szél,
az üresség megtelik;
zümmög és sivítva
sír a csend...
Valami közeledik.
Jön valami, valami jön
valami már itt van;
beköltözött, itt lakik
már a homlokomban.
A lég hullámain
lustán kerengenek
a kék delejjel töltött
apró homokszemek.
Lám, dolgozik már...
és csusszannak halkan
a csontszáraz szemcsék,
hogy végső arcomat
lassan megteremtsék;
ezer érdes érintés,
ülepedő por
és felröppenő kétség
mögött felderengjen
majd az égi kékség
és elüljön végre a harc,
a sokezer éves,
hisz helyén a végső karc
és itt belül az érzés, a rémes
megszűnik már,
hogy befejezetlen
lenne ez az arc...
Hát itt van végre.
Rádmered.
Szörnyű üzenetét
megfejtheted.
|
|