Énekel ágyamban a hold,
dallama bennem rezeg át,
tudja, hogy egy kotta vagyok,
s készül egy újabb szerenád.

Csendesen, úgy jegyzetelem,
hogy nem is álmodhatom azt,
szép szavad így érhetem el,
s két karod álmodba fogad.

Mégis... az éj színe enyém,
árnyai hátán hasalok,
s látom a fényképedet én,

- benne maradt pillanatod -,
hunyt szemem, az nézhet eléd,
most, s a papíron te vagy ott...