Mikor puhán simult a nyár,
folyónk lassú vizén a fény
bennünk suhant, bennünk a táj,
néztem tükörként szép szemén.

Mikor borostyán szél szaladt,
s a friss nyomon nőtt még remény,
két színen és egy sorban haladt:
szegelt bőr és leányregény.

Kordába zárt formát feszít,
de... mást nem kér, pedig kemény,
soknak: kevés dolgot kerít,

emlék a füst cigim hegyén...,
már csak szegecs és bőr legyint:
bukósisak tükrözte fény...