Kéken szűrte égi fények háta:
már átvedlett szürke óceánba.
Morgó tornyot épít hűs fejére,
s házak furcsa, szikkadt, dűlt helyébe.

Szélbe fordultak a fecskék, nézem,
ők tudják, amit én még nem, még nem...,
hogy vihar jön, ott feszül cikkanva,
tűzszemét lehajtva villan karma.

Hős fecskéim! Mit akartok tenni?
Villám létünk helyett: bőszen semmi?
Állva szembeszélben újra szépen?
Vagy haljunk meg még, mint egyszer ... régen...