Akkor most, miután nem ettem vagy két napja, csak úgy tettem: mintha…, …és közben minden percben…
rád is gondoltam egy keveset, átlagosan kétszer fél percet, és össze-vissza tekeregnek bennem a vad és vadabb szavak, amik itt és még most akarnak… Tudom, nem lehet…, de…idő van, bennem 36 fok árnyékban…,
…este pedig majd, ha kinézel, láthatod szellő szemeiddel: ahogy zúgolódom a széllel, távolban hangtalan villámok fellobbanásában fölizzok, itt és most…csak ennyit adhatok…
