Amortizálódott periódusom,
hol néha depresszív a neurózis,
vagy elkap egy patetikus új dózis
és magasban levitálok, úgy tudom.

Emulációim engem védenek,
pszeudo-individualizmusom
szubkollagenizálódik, mint szurok
a véremmel: diffundálja énemet.

Kvázi habitubációs érzések
retifisizáltá teszik egómat,
melynek centrumában él e létérdek,

s definiálja visszhagzó ekhónak:
-Tárd szét kérlek térded, mert most én kérlek,
sürgűsen b.-ni kéne most, s nem hónap!