Elszívtam az összes cigimet,
elcsesztem a pénzemet,
hideg bőrkabátom
csorgatja a vizet.
Csak lassan lépkedek...
...(tudjátok: a föld forog és kerek.)
Magamban dudorászok
egy ősi rock'n'rollt:
élt, amíg halott volt.
......................................
Szépek a sötétben a fények.
Valami késői izgis film mehet,
mert a bérház
itt-ott
még világító ablaka
ugyanazt villogja:

szin-kó-pa...

(Hős bizonyára lelő mindenkit,
a csajszival meg dug egy félig látszó izgit.)

Na, a hülyéknek meg az eső is esik.
................................
Éjszaka átáll a városi táj.
Csillog az aszfalt, folyóra vált,
áznak a betonon a lámpatócsák,
ásító buszmegállók,
....................
bujócskahold...

Megállok ott,
ahol a kivilágított
szent óriásplakát,
rámszórja az áldását.
Valamit közölni akar...
...velem az Isten,
csak hát...már nem értem.
...................................
Sebaj! Visz az út, s ha bambulok,
még egy félóra és otthon vagyok.
.........................
Ahol Nem Te Vagy.

(Ahol fapofával
üvöltözök magamban utánad!
Gyilkos indulattal mindenki
ellen, aki csak érinthet/láthat...
...a kurva annyát ennek a világnak!)
................................................
De addig is:
dúdolgatok és kerülgetem a tócsákat.