Gyalog
Lépegetek együtt ezzel
a pökhendi novemberrel,
aki tavasz-babérokra hajtva,
csalt erre az útra.
Ebből baj lesz még, érzem,
virágzik a repce szépen,
a Pistabá' sirathatja,
a tél majd jól learatja.
Nocsak! Ez a kifutó és ez a karám:
nem volt itt egy féléve se' talán,
s két sötét, horkantó lovat:
egy srác körbe-körbe futtat.
(Ha lenne még egy életem,
megtanulnám ezt is szépen...
..........................................
Egyszer egy lánynak megígértem,
hogyha gazdag leszek,
neki egy lovászfiút veszek:
romantikusat,
ja, meg egy lovat!...)
Hm. Nyugaton a helyzet változatlan.
Vadászok vadásznak a vadonban.
Dumm. Du-du-dumm. Négy puska.
Na, Herr Smith ezt is elpuskázta...
...........................................
("Klájne ber? Ez most sört kért,
vagy kicsi medvét?!
Józsi! Hogy' mondják, hogy jegesmedve?
Mindegy...Herr! Klájne dermedve!
Fünfcig dajcse márka.
Gút...durr...eltrafálta!
Feri, te barom!
A kuvaszom!!!")
Viszont ezt a szajkót nem zavarja,
a szomszédság csatazaja,
remekül utánozza,
milyen hangot ad: a nyúzott macska.
Tetszik neki.
Megismétli.
Először kutyaugatás. Aztán füstszag.
S kibukkannak a piros-tetős házak.
Apró falut véd ez a völgy,
meg ez a kis kereszt, s ez a nagy tölgy.
......................................
(Elsodor az emlékezetem...
A nyár: az én nagy, mezitlábas játszóterem.
Az öcsémmel egyre jobban fütyülünk,
mackósajtos kenyeret eszünk...)
Itt az Úr Háza. Román ajtó,
bent: barokkos freskó.
Előtte: a hősök sírja.
("Látod kisfiam? Oda van írva a nagyapa.")
A fehér templom mellett balra,
ott van az a kis utca,
ahol színes őszirózsákat,
egy ősz rózsa locsolgat.
-Szia nagyi! Megjöttem!
(Istenem...hazatértem...)
|
|