Hátha remek,
kényes szemek
már sötétből -
rezgő mélyből
itt-ott látván
és nem árván,
hanem tükrén,
amint űr-vén
por a pulton,
egy kis nyáron
elfeledve,
nem itt főz
ez a kínja
híg szememnek,
ez a díja
itt remegek
nem vizsgál itt,
az a dísz ősz,
mivel ki mert,
már nem itt mert
enni, így ő
most hallgat,
nem bírt ki
még elvinni
sírig vivő
kanalat.