Cinkék a hegyen
Eszem a dércsípte somot,
amit téli eső mosott,
a számat már így nem húzza,
finom, zamatos a húsa.
Most is a hegyen visz az utam,
halkan, az ázott avarban.
Szépen, a ködtől nedvesen,
cinkék kísérnek kedvesen.
Sutyorogva, fáról-fára,
ügyesen fognak az ágra.
Van-e ott tán bogár parány,
az őszlevelek fonákján?
..........................................
"Milyen yeti-ember vagy te?!
Hülye, barom hegyizerge!"
Fújtál, mint egy kis vadmacska,
de felhúztalak a csúcsra.
Nem szóltál semmit.
Csak nézted ezt itt...
...Ezt a végtelen világot,
mit megint cinkékkel járok...
|
|