Bőrdzsekimen reccsen a fekete,
nedves gumik sikkantanak egyet,
a föld fél-aranyat vesz fejére,
Odapöckölöm neki a csikket.

Tojok a pökhendi végzetre,
így indulok napomba már rég,
mint kedvesem temetésére,
hogyan is lehetne másképp?