Most csak nézel...
Parázs volt az ujjad vége, a semmiből gyúrtál kenyeret, apádat tetted volna jégre, mert csak kellett és csak kellett!
Azt hazudtad: vannak madarak. Festettél napot és ragadt. Hazudtad: örök fogoly vagy. (Közben: idődet számoltad.)
Most csak nézel és csak nézel, oda, hol a sárga út pora ráfut a felleg aljára...
|
|