Mátyás és a juhász
Valamikor réges-régen,
Mátyás király idejében,
volt egy igazmondó juhász,
amolyan igazi juh ász.
Mindig csak igazat mondott,
helyzetén ez sokat rontott,
de megtudta ezt a király,
mondta is: - Ez tényleg király!
- Hoci, ide vele nyomban!
De moci nem volt e korban.
Viszont lóhalak még voltak,
tudták az úszók: kik voltak.
Ászunk futott, úszott este:
s elkapta egy ilyen beste!
De a halnak is büdös volt,
csak rázta, mint az erős Volt.
- Ezt a király el nem hiszi!
- morogta. - Mit mondjak neki?
Ha hazudok: szívem nyesi!
Igazat?! Fejem lenyesi!
( - És e szorult helyzetemben:
a szorulásom sincsen rendben...)
De a szájzárral úszó hal
csak vitte, mint aki nem hall.
Visegrádon csak kiköpte,
a királynál landolt röpte.
- Hogy' jötté'? Lóhalálában?
- Pontosan! Lóhal állában!
|
|