Valamid még vagyok
Csak üres papírod vagyok, ez még a vég még ég a vér feledt, felhőgyűrte ég. A fekete tollad vagyok...
Madaraim földön hálnak, nézem kíngörcs karmaikat.
Viharfelhő szemed vagyok, látom már most a rom várost, 'hol a tejmárvány piszkos. Késett, múló esőd vagyok...
Sápadt kóró a világom, enyém van itt, nincs más lábnyom.
Elhűlt koszló színed vagyok, szürke szűrt le nyűgre szülve erre a konokidőre. Tavasszal száraz fád vagyok...
Szitakötő ág-kezemre, sok szeme néz: két szemembe...
|
|