Mátyás és a ruhat
Valamikor réges-régen,
Mátyás király idejében,
bőven voltak toportyánok,
sok-sok vadász"top" portyán ok.
De hajtottak másra is még,
kóboroltak nem is oly rég,
medvék és vérszomj ruhatok,
mik bőre mára: ruhatok.
Csak Lacóbá' tudja, ruhat:
egy félelmetes fenevad!
Megette - vendég - Sir Thuesheo-t,
nem hagyott egy gramm szörtüszőt!
Megmérgedt erre Mátyásunk,
űzte télen vad ruhatunk.
Szokás szerint álruhában,
sál is volt az áll-ruhában.
S elkapta királyunk végleg!
Ruhat hörgé: - Most megeszlek!
- Szemtelen beste! Meg-e? Te?!
Majd leszúrta és megette!
Mátyás előtt te most térdre rogyj!
Mivel bebizonyította hogy:
nem a ruha teszi az embert,
s nem a ruhat eszi az embert!
|
|