Emlékég
Bukfencezik kinn a fény,
lázrózsákat nyit ki a nap,
zöldet csal a régi repkény,
tükre a szétfolyt tintás lap.

Lusta pillanatot fogok,
és a tenyerembe zárom.
Meglesem a kis foglyot,
aztán repülni bocsátom...

Már morajlik, a csend tompul.
Egy kék emlékég elhagyott.
Kopott bőrdzsekim már indul,
én még... egy kicsit maradok...




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=10248