Egy földünk van Kedvesem,
sorsunk fonala egyre megy.
Te hiszel Istenben, én nem,
tehát még a hitünk is egy.

Azt mondod: „Ez itt az enyém,
a maradék a tiéd lehet.”
Neked adom! Át nem vinném...
Látod? Még ez is csak egy lett.

Egyszer...elvesztünk majd mindent...
Nézzük üres tenyerünket,
te keresed, mi maradt bent,
s én adok neked egy verset...