Félálmom visszaterel melléd,
még nem halál, csak olyan nemlét,
odaúszom piszkos ködből még:
…’hol látszik a ketten nézett ég...

Hátad mögött ölelőn állva,
jövőt várva zöldellő tájra!
Mint kerek almának két része,
szőkéből szép vörössé érve…

Már csak álomperceim vannak.
Színeim is hozzád ragadtak…
Kivéve ezeket:
maradtak…
…………
Az utolsó
cseppig
…………..
akarnak…