Játszásiból ismét elgondolom,
hajad simít mély hóból várt tavaszt,
váró cigim szívom, váró napon,
várom késésed, mert már nem aggaszt.

Tudom előre, hogy tudod: sebaj!
Hadd várjon! Jönni fogok, mint a fény,
szemem tavába csobban, mint egy hal,
sekély vízben fürdik szegény remény...

Szabadnak lenni: magányos dolog.
Ez… és a fájdalom. Már jól tudom,
de bennem még kissrác szívem dobog,

ezért: játszásiból elgondolom,
hiszen szabad a gondolat, lobog,
felém sietsz, ezen a szép napon…